A
kutatás többek között arra keresi a választ, hogyan találja fel magát a tudomány és oktatás az új, hipertextuális paradigmában, illetve hogyan
leszünk képesek írott kultúránk digitalizálására és ezzel történő átmentésére.
Egy olyan probléma megválaszolásához kíván tehát közelebb jutni, mely két
évtizede a tudományról szóló diskurzus részét képezi, de természete szerint
technikai vonzattal is bír, ezért bármely összefoglaló munkának
mindkét területen otthonosan kell mozognia.
A
hipertextualitás erős irodalmi vonatkozásai okán gyakran felmerül a képernyőről
való olvasás kérdése. A digitális írástudás alapos ismereteinek birtokában,
megfelelő koncepcióval, illetve a kor jelenségeit figyelembe vevő
szabályozással a digitálisan rögzített tartalmak nem csupán a kultúránk
megőrzését, hanem fejlődését is jelentik. Mivel az online felület a
jelenben már nem másodlagos, könyvtárak, illetve könyv- és folyóirat-kiadók
több lehetséges stratégiát dolgoztak ki alkotásaik világhálón történő
megjelentetésére.
A
világháló elterjedésével az irodalomtudományi
értekezések fontos kérdésévé vált az online források használata. A probléma különösen hangsúlyos az
olyan témák esetében, melyek vizsgálati síkja folyamatosan szélesedik, ilyenek
például az blog és az elektronikus könyv (e-book), illetve Web 2.0. Ennek következtében új jelenségek
egész sorát kell rövid idő alatt górcső alá kell vennie az online publikációs paradigmáról szóló
beszédnek.
