Egységes publikációs adatbázis felé

A Kormány tekintettel arra, hogy kiemelten fontosnak tartja a  költségvetési támogatásból folytatott tudományos szakmai
tevékenységet,
 1.  támogatja egy olyan tudományos közleményeket tartalmazó nemzeti bibliográfiai adatbázis (a  továbbiakban:
adatbázis) létrehozását, amely kötelezően tartalmazza
a) a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak által a jogviszonyuk keretei között megalkotott és megjelentetett
tudományos közleményeket, valamint
b) a  költségvetési forrásból tudományos mű megírására, létrehozására irányuló szerződés alapján
támogatásban részesülő személyek által megjelentetett tudományos műveket;

Lehet a művészet és tudás mindenkié?

Amikor a Kodolányi János Főiskola oktatójaként és a Nemzeti Kiválóság ösztöndíjasaként azt kezdtem vizsgálni, hogy a világháló miért a legnyitottabb kommunikációs csatorna és médiafelület, az okok között egyértelműen kitűnt volt, hogy egyenrangú megnyilvánulási lehetőséget biztosít a felhasználóknak, miközben megkerüli a modern korban létrehozott kiadói, szerkesztői, jogi, politikai, és egyéb mechanizmusokat. Amikor az 1990-es évek közepén az internet a széles közösség számára is elérhetővé vált, még nehéz lett volna előre látni, hogy a szűk szakmai réteg helyett valamennyi internetező érintett lesz a szerzői jogok kérdésében. Nem kétséges, hogy az interneten valamennyi felhasználó, így a kedves olvasó is találkozott már irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotásokkal. Általános tapasztalat, hogy ezen találkozások nagy része a műalkotás letöltése során történik, miközben a felhasználó az így megszerzett szellemi alkotásokért nem fizet.

Az interneten napjainkban egyszerre figyelhető meg a művészeti tartalom, illetve a tudás és szellemi tulajdon alul- és túlszabályozottsága. A Facebook, YouTube vagy éppen a Wikipédia környezetében, az eddigi alkotói és kiadói folyamat is megváltozik, a Web írható/olvasható tulajdonságának köszönhetően a felhasználóból egyszerre lesz szerző is kiadó, átugorva az eddigi ellenőrzési mechanizmusokat. A magyarországi és külhoni magyar közösségek számára ez például új perspektívát nyitott a kulturális hagyományhoz, és a kortárs magyar kultúrához való hozzáférésben. Kutatóként, hallgatóként, olvasóként tapasztalhatjuk, hogy a hagyományos könyvkiadói struktúra már nem képes választ adni a felgyorsult és megnövekedett információáramlás által

Szakadék tátong a profit céljából, üzleti vállalkozások által létrehozott műalkotások, illetve a közkincset alkotó, és ilyen módon a tárgyi világban is általában ingyenesen elérhető, gyakran az adófizetők pénzén létrehozott objektumok között. Úgy vélem, hogy a két kategória eltérő megközelítésmódot igényel. Nem szabad korlátozni a polgárokat, hogy hozzáférhessenek a közgyűjtemények anyagához, és közpénzből támogatott alkotások online eléréséért pedig tilos pénzt kérni.

A profit céljából létrehozott online tartalmat digitális létezésükből kifolyólag a felhasználók egy része a testük hiányából fakadóan súlytalannak tartja őket, amit a hallgatók körében végzett felmérések is alátámasztanak. A fiatalabb felhasználó olyan közegben szocializálódott, mely filozófiája szerint az online elérhető tartalmak minden esetben ingyenesek. Felnőtt egy generáció, mely úgy érzi, az online elérhető szellemi tulajdon ingyenes. Az új kontextus alapvető jellemvonásai az azonnaliság, a populáris tartalom, és a „copy-paste magatartás”. A legnagyobb különbség a valódi, a tárgyi világban testtel rendelkező, illetve a kézzel nem fogható, virtuális kulturális objektumok – műalkotások megbecsülése terén jelentkezik. Amíg fennáll ez a megkülönböztetés, addig egy múzeumi kép megrongálása vagy hamisítása törvényekbe ütközik, és a közösség megítélése szerint is elfogadhatatlan magatartás, míg az online művek másolása vagy letöltése nem vált ki hasonló reakciót.

A fentiekből következik, hogy a digitálisan rögzített alkotásokért a felhasználók többsége nem hajlandó fizetni. Nagyon kevés alkotó lehet tehát, aki majd létrehoz új szellemi alkotásokat, hiszen a munkáját, tehetségét ezen séma szerint nincs aki megfizesse. Fel kell készülnünk, hogy lesz azonban helyette számtalan, a közösségi média környezetben, közösség által, kiadói közreműködés nélkül megjelent műalkotás és tudományos szöveg.

Okosito

Hallgatóim mutatták be:

Okosito.hu

The Online Language Program, designed after the manner of the Tutor Program by the ’OKOSITO’ Endowment of Hungary, is aimed to support equal opportunity in language learning. Its basic goal is to develop and design online language content and publish it through the Internet free of charge. The learning units are widely used by children and pupils, their parents and teachers during school lessons and home learning but they can offer support to beginners and returning language learners of all ages, too.

Traditional Hungarian language courses are focused on vocabulary alone. Therefore, it very often happens that several years of language instruction results in only a passive command of a language. The student can understand foreign texts but is not able to formulate spoken responses. On the contrary, our online lessons are based on sentences and expressions; they support understanding with concise summaries. Our lessons are aimed to capture one’s attention and to transfer maximum information within a short time.

The program contains basic language lessons in four European languages: English, German, French and Italian. The principle of our audiovisual lessons is that language learning should rest on auditive information. This is most important because European languages are not phonetically spelled; unlike Hungarian, foreign languages are written differently from the pronunciation heard. A remarkable advantage of our online program is the parallel, multilingual development, that supports distinction of grammatical differences among foreign languages.

Our online program is supported by a registry of tutors/teachers and recommended language coursebooks. The object of our virtual language school is to raise interest in foreign languages and language learning itself.

A publikálás folyamata

Érdekes cikket találtam a publikálás időbeli folyamatáról:

Az egyik legfontosabb szempont, amit a szerzőnek át kell gondolnia, amikor cikkének alkalmas folyóiratot választ, hogy mennyi időt vesz igénybe a publikálási folyamat. Alább az Elsevier által kiadott folyóiratok átfutási idejét láthatjuk – azaz meddig tart, amíg egy cikk végigfut a kiadási folyamaton:

• Beküldéstől az elfogadásig 22,6 hét
• Beküldéstől az első online megjelenésig 31,4 hét
• Beküldéstől a nyomtatásig 47,3 hét

Látható tehát, hogy nagyjából 11 hónap telik el, mire egy cikk nyomtatásban megjelenik. Az ideiglenes szerződéssel rendelkező kutatóknak érdemes ezeket az átfutási időket figyelembe venniük, amikor elhatározzák, hogy közzé teszik tudományos eredményeiket.

A publikált cikkek tájékán masszív változások történtek az elmúlt évtizedekben. A következő tendenciák körvonalazódnak a tudományos közlés területén:

• Áttérés a nyomtatott formáról az elektronikus formára.
• A „folyóiratok” megváltozott szerepe az e-elérés következtében.
• A cikkek növekvő használata alacsonyabb cikkenkénti elérés mellett.
• Növekvő számú kézirat-beérkezés az elektronikus beküldés jóvoltából.
• Kísérletezés új publikálási modellekkel, pl. Open Access.

http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=5177&issue_id=506

A hipotézisről újra

Egy további remek, közérthető összefoglaló a kutatás menetéről azoknak, akik szakdolgozatot írnak, TDK dolgozaton gondolkoznak:

http://www.jfk.szie.hu/files/docs/nevelestudomanyi/kutatasmodszertan/kutatasmodszertan-2-eloadas.pdf

Gyakran felmerül a kérdés, hogy mi legyen a dolgozat témája, és ezzel egyben előkerül a hipotézis szerepe is.
Erre példát hoznék a Civil szemle 2013/4-es számában megjelent cikkünkből:

A Facebookos civil nyilvánosság mértékének méréséhez a civil ügyek idővonalon való megjelenését és az ezzel kapcsolatos proaktív felhasználói magatartást választottuk indikátorként, és ezt kvantitatív (felhasználók által közölt statisztikai adatok), valamint kvalitatív (fókuszcsoportok) eszközökkel vizsgáltuk. A kvantitatív kutatást, illetve a kvalitatív kutatás fókuszcsoportos részét a Kodolányi János Főiskola budapesti intézményében végeztük nappali hallgatók körében 2013 október-novemberében.

Cikkünk teoretikus részében közölt megfigyelések alapján kutatásunkkal a következő hipotéziseket ellenőriztük:

H1: A civil nyilvánosság Facebookon a főiskolás felhasználók üzenőfalán érezhetően jelen van.

H2: A civil témákkal kapcsolatos posztok utáni kommentekben kibontakozó viták produktív párbeszéd jellegűek.

H3: A felhasználók online környezetben aktívabban foglalkoznak civil témákkal mint a tárgyi világban (gyenge hipotézis)

H4: A civil témákkal kapcsolatos posztokat a felhasználók vagy oldalak kis csoportja osztja meg vagy kommenteli, a közösség döntő többsége like-ok segítségével nyilvánít véleményt vagy jelzi a jelenlétét.

Ahogy a hipotézisekből látható, a kutatás két szempontból közelített: egyrészt megpróbálta felmérni a főiskolások civil témák által történő Facebookos érintettségét, másrészt vizsgálta a tényleges aktivitás, azaz, hogy mennyire aktívak a Facebookon a civil témákkal kapcsolatos vitákban.

A fókuszcsoportos interjú

A kutatás során felmerült, hogy milyen módszertant érdemes használni.
A hallgatók közösségi média használatára tökéletesen alkalmasnak tűnt a fókuszcsoportos interjú, erről szól bővebben a következő írás is:

http://nrc.hu/modszerek/fokuszcsoport/focusgroup

Ugyanez, rövidebben:

A fogyasztói vélemények mélyebb megismerésére alkalmas csoportdiszkusszió során meghatározott szempontok szerint kiválasztott résztvevőkből létrehozott csoportok az ülésvezető irányítása mellett kötetlen, félig-irányított beszélgetés során vitatják meg a téma különböző aspektusait. A csoportvezetésben jártas kutató (moderátor) egy interjúvázlat (részletesen kidolgozott guide) alapján strukturálatlan interjút készít a megkérdezettekkel és megpróbálja feltárni a résztvevők véleményét, gondolatait, nem csak a felszínen, hanem mintegy mögé látva az elsődleges válaszoknak. Az adott koncepció elfogadásának vagy elutasításának mögöttes okait is vizsgálhatjuk e módon, így a miért kérdésekre is választ tudunk adni, nem csak a mit és hogyan jellegűekre. Egy ülés időtartama kb. 1,5-2 óra, ezt videóra rögzítjük és detektívtükörrel felszerelt vagy zártláncú televíziós hálózattal rendelkező stúdióban nézheti a megrendelő anélkül, hogy a kérdezetteket zavarná.

http://forecast.hu/fokuszcsoport/

A Wikipédia és Enciklopédia összehasonlítása - kivonat

Az első enciklopédia ötlete Denis Diderot és Jean le Rond d’Alembert nevéhez fűződik. Az 1751-ben Franciaországban indult enciklopédia szerkesztés célja az volt, hogy nem csupán a tudománnyal és művészettel kapcsolatos dolgok és fogalmak magyarázatát gyűjtsék egy egységes elven rendezett munkába, hanem a mindennapi ismereteket is. A törekvés szorosan összefüggött az európai felvilágosodás eszméjével, mely az értelmet állította a központba. Az 1777-ben kiadott Encyclopédie összesen 70 ezer címszót számlált, és 32 kötetből állt. Megjelenése előtt nem létezett még hasonló gyűjtemény, mely ilyen széles skálán, egységes szerkesztői elvek alapján gyűjtötte volna össze az ismereteket és adta volna át őket az olvasóknak. Megjelenése után számos sikertelen kísérletet tettek a betiltására, nem pontatlansága, hanem a benne felhalmozott tudás mérete miatt, mely az akkori hatalom szerint veszélyesnek számított. A korban ugyanis a tudás hatalmi eszközként a rezsimek kezében volt, innen fakad az intézményesített formához való ragaszkodás. Egy lexikon pedig már bármely olvasni tudó polgár számára lehetővé tette az ismeretek elsajátítását, és így végső soron annak a képességnek a birtokába is kerülhetett, hogy például értő módon kritizálhassa a rendszert.

Érdekes, hogy amíg a Wikipédia a szerkesztők nagy számának köszönve egységes nyelvezet és stílust használ, addig az Encyclopédie többhangú, egyes leírásoknál bőbeszédű, másoknál szűkszavú és világosan megkülönböztethetők a cikkek szerzői stílusuk alapján. Pedig pont a fordítottját várhatnánk, hiszen a Wikipédia nem egy-két fő által koordinált enciklopédia, mint az Encyclopédie volt. Szerzői mégis maximálisan igyekeznek alkalmazkodni a közösség stílusához és szemléletmódjához. Az eltérő esetekben a szócikkek előtt jelzik, hogy azok további szerkesztésre szorulnak.